Túl az első hivatalosan ezzel kapcsolatos vérvételen!
Na, nem mintha egyébként gyakori vendég lennék a laborokban. Legutóbb fél éve, azt is csak úgy kértem a háziorvostól, hogy csináljunk már egy vérképet, hiszen több mint 10 éve(!) nem voltam vérvételen. Na, jó, a hátsó szándék már itt is az volt, hogy derüljön ki, ha valami olyan dolog nem oké, ami esetleg kapcsolatba hozható a "tehermentességemmel".( Ez jó! Mint egy lakás!Brrr...) De nem volt semmi extra. Leszámítva az ájulást a vérvételnél, és a hetekig kék-sötétkék-fekete(!)-sötétzöld-zöld-sárga színekben játszó érszakaszt a karomon. Bizarr volt! Nem folt volt, mint normális földi halandóknál, hanem maga az ér volt pá rcentis hosszban ilyen. De itt vagyok, és a karom sem esett le! :-)
Ma viszont no ájulás (hogy én milyen büszke vagyok magamra! :-)), a színjátszást meg majd meglátjuk. Na, jó, okosan megkérdeztem előre a dokibácsit, hogy ehetek-ihatok-e előtte, (lévén nem feltételeztem, hogy egy pohár víz vagy a reggeli tejeskávém nagyban befolyásolná a nemi hormonjaim szintjét - hisz ó bár ily könnyű lenne ezen változtatni!) egyszóval úgy könnyű nem ájuldozni, ha kávézik és iszik az ember lánya, meg 3 falat pogácsát elrágcsál.
Ez volt az első eset, hogy pocakosok közt várakoztam. Na, jó, nem csak ők voltak, de többnyire. Olvastam már erről itt-ott. Fura volt...
Az viszont még inkább, hogy a vizsgálat okaként az undok "infertility" szó szerepelt a beutalón...
Ja, néni közölte, mikor beültem a székbe, hogy: maga nagyon fél. Mondtam, bingo, nem vagyok hozzászokva az ilyen mutatványokhoz. Erre ő: pedig ahogy a papírját elnézem, hozzá fog szokni...
Cool!
Hétfőn este hívom a doki bácsit eredmény miatt, kért egy sima vérképet is, végül is az sosem árt. Ill. még mindíg nincs időpont a HSG-re, akkorra talán már lesz. Jó lenne ha sikerülne csüt.-ön túlesni rajta.
És milyen jó lenne ha jók lennének az eredményeim!!!
2013. szeptember 23. 09:13
Túl az első hivatalosan ezzel kapcsolatos vérvételen...
2013. szeptember 20. 10:44
a tények + az a bizonyos szó...
-35 éves vagyok
-soha nem voltam még terhes (tudtommal)
-soha nem szedtem fogamzásgátlót
-egyéb gyógyszert sem szedek
-egyéb gyógyszert sem szedek
-no cigi
-kv, és 1-1 pohár vörösbor esténként viszont van (nyugi, azért nem minden este!:-P)
-a menstruációm rendben, 28-32 nap, ennél nagyobb ingadozás csak párszor volt életem során
-komolyabb fertőzésem, nőgyógyászati problémám, műtétem, cisztám stb. egy két sok évvel ezelőtti felfázástól eltekintve nem volt
-rászűrések negatívak, kismedence UH rendben, no Chlamydia
-Párom értékei rendben (igen, túl vagyunk a leendőapátimegkellvizsgálni mutatványon, kétszer is, egy éve nem volt túl fényes, de most minden oké)
-nem védekezünk évek óta, de nem is naptárra-órára szeretkeztünk,(bár az utóbbi időben már erre hajaz a dolog :-/), sőt voltak hosszabb rövidebb időszakaink, amikor enyhén szólva nem voltunk túl aktívak...
-hőmérőzésre még nem fanyalodtam, Gábriel című ovu teszttel már szórakoztam, de kimaradt 1-1 nap néha, meg ittam is előtte, pedig nem szabadna, lényeg, hogy nem mutatott peteérést - ez az egy momentum ami esetleg aggodalomra adhat okot.
Egyszóval: egyfelől, miért kellene aggódnom, hisz abszolut meg tudom magyarázni, hogy miért nem vagyok még anya, de hát minden rendben velem, velünk, mért ne lehetnék?!
Másfelől viszont, lássuk be, ha csak a matematikai esélyét nézem a dolognak, ennyi év "free sex" után lehetetlen, hogy egyszer sem estem teherbe! (ha amúgy minden tökéletes...)
Meddőség
Nnna. Ettől a szótól agybajt kapok! Egyszerűen annyi negatív töltettel bír számomra, hogy nem vagyok hajlandó magamra alkalmazni. Szerintem ez már egy befejezett állapot, avagy nem lehet és nem is lesz gyereke, hiszen meddő! Ezt meg mondjuk 50 éves korom előtt, meg amíg menstruálok, meg amíg meg nem haltam, addig ne jelentse már ki rólam senki! NEM VAGYOK MEDDŐ! Max. eddiganapimeddő, vagy meddőne tűnő/meddőgyanús, mégnemszületettgyereke, szóval bármi, csak ezt ne!
Eleve nehezen tudom megemészteni, és elfogadni, hogy nekem ezzel problémám van. Soha nem gondoltam, hogy lesz valaha. Mindíg úgy gondoltam, hogy lesznek gyerekeim. Hogy mikor, hány és kitől, azt nem terveztem el, - nem szokásom ez a 26ésfélévesenférjehzmegyek, ráegyévrejöhetaz elsőgyerek, utána2év2 hónappalpedigszülömamásodikat, típusú tervezgetés. Honnan a bánatosból tudja valaki ezt előre eltervezni?! És anyukám, ha 26 évesen nem hogy férjed,de még pasid se lesz?! Akkor mi lesz a menetrenddel?!
Mindenesetre azt nem gondoltam volna, hogy 35 évesen még egy sem...Ez rosszul hangzik...nagyon rosszul!
2013. szeptember 19. 11:08
depi
Ma nagyon sz*r depis nap. Bigyózom ezt a blogot kényszeresen. (munka helyett-mellett) Háttér, betűszínek, stb... Nincs kedvem semmihez. Holnap reggel vérvétel: hormontükör. Az első komoly lépés az ügyben (úgy értem, hogy orvosilag). Meglátjuk. Remélem, a hangulatomat nem fogja tükrözni, mert az siralmas. Utálom a vérvételt, és remekül tudok ájulni utána!
Ma még semmit sem ettem, és a fejem is fáj. Talán pont attól?
Úristen, ki kíváncsi erre?! Király egy blog, mondhatom.
Tudjátok, mi az undorító? Hogy ezt titkolni kell! Ha a vesémet vizsgálgatnák holnap, vagy bármimet, arról simán beszélhetnék a munkahelyemen...Most meg azon gondolkodom, hogy mit kamuzzak, miért kések el holnap reggel. Szánalom!
Jövő héten meg HSG is lesz = petevezeték átjárhatósági vizsgálat. Hurrá! Nyugi, 2 hónappal ezelőtt még én sem tudtam, mi fán terem...
2013. szeptember 18. 20:05
a kezdetek 1.
Huha, hát itt vagyok!
Hát-tal nem kezdünk mondatot ugyebár...akkor már huha-val inkább!
Üdv, kedves Olvasó! (ha leszel.. De, ha ezt olvsaod, akkor már vagy! :-))
Életem első blogja. Amit én írok. És az általam olvasottak száma sem sokkal több. De ezt ne áruljátok el senkinek! Valószínűleg nem divat ilyen “felkészületlenül” blogot indítani, de ez már csak ilyen lesz.:)
Valójában terhesnaplót szeretnék írni, de mivel azt még nem tehetem, hát jobb híján az oda vezető utat próbálom megörökíteni / megosztani veletek - azt hiszem, valami ilyesmit illene írni, de valójában csak kipróbálom, hátha az írás segít abban, hogy ne őrjítsem meg magam és másokat sem magam körül, különös tekintettel a Férjemre! :-)
Itt szeretném megjegyezni, hogy soha nem voltak írói ambícióim, most sincsenek...Viszont megboldogult süldőlánykoromban elég sűrűn írtam naplófélét titkos szívfájdamaimról, és hatásos "terápiának" bizonyult, megkönnyebbülésnek pedig remek volt! Hátha ez is jó lesz feszkólevezetésnek!
Nem igazán van a környezetemben olyan akivel megoszthatnám ezeket a dolgokat.
Barátnőim többsége nagyjából 2 kategóriába sorolható:
1. 1-2-3 gyerek boldog édesanyja, akinél már nem is a pelenkázás, hanem inkább az iskola az aktuális téma. Imádom őket,a gyerekeikkel együtt, de nem vagyunk egy életszakaszban.
2. Párkeresés állapota, ami megint csak kissé távol álla hogyanlegyekterhes témától....
Ez persze nem azt jelenti, hogy bunkók lennének, és nem érdekli őket a problémám, inkább azt, hogy én nem szívesen beszélek róla. Nem akarom úgy gondolni, elfogadni, belátni, hogy ez probléma!
Szülők, rokonok szintén nem jöhetnek szóba, örülök, ha nem bolygatják az unokatémát...!
Nem akarom bevallani, hogy tudják, hogy ez gond, hogy bárki sajnáljon, szánakozzon rajtam, mert iszonyúan zavar, nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, jaj, szegény, még teherbe esni sem képes! Még arra se jó!
Gondolom, nem szorul magyarázatra, miért ez a blog címe...
Mért pont nekem nem jön össze? Ez a legalapvetőbb dolog, amire mindenki képes...
Egyébként is remek nap a kezdetre, hiszen ma lettem nagylány. Illetve ma sajnos újra nagylány lettem. És ahogy az lenni szokott, a reménykedés időszakában (lásd nagylányság előtti napok), amikor remekül produkálok szuper tüneteket (lásd duplájára nőtt fájó mellek, akkora has, amekkora majd kb. 3 hónapos terhesen lesz, mindjártmegjönérzés szurkálás, állandó álmosság és amit akartok (hánynom még nem sikerült, de csak idő kérdése, hogy fölkerüljön az "álterhességi"repertoáromba)) előbb utóbb eljön a pillanat, és nem tudom visszafogni magam, és elkezdek vadul búvárkodnii a neten ebben a témában.
És ez a program szinte hónapról-hónapra kezd unalmassá válni...Így gondoltam, ahelyett, hogy újra elolvasom 100-adszor ugyanazokat (vagy legalábbis tartalmában nagyon hasonló) cikkeket, írásokat, posztokat, hozzászólásokat, inkább színesítem a palettát, és én is megírom a "kalandjaimat".
Amit egyébként kedvelek, a bezzeganya, de a kommentelők táborába nincs kedvem beszállni. Még. :-) Amit pedig abban a témában olvastam, amiben magam is utazni készülök, az Jusztis blogja (http://jusztis.blogspot.hu/), de bármennyire is szórakoztató és érdekes volt, sajnos 2 nap alatt a végére jutottam. Illetve nem a végére, hanem oda ahová remélhetőleg nem oly sokára ez a blog is eljut, szóval amikor "átmegy" terhesnaplóba, hiszen ő már évek óta boldog édesanya! :-)
Így valahogy. Ezért vagyok most itt. :-)
Utam a várva várt terhességig.
Utolsó kommentek