Huha, hát itt vagyok!
Hát-tal nem kezdünk mondatot ugyebár...akkor már huha-val inkább!
Üdv, kedves Olvasó! (ha leszel.. De, ha ezt olvsaod, akkor már vagy! :-))
Életem első blogja. Amit én írok. És az általam olvasottak száma sem sokkal több. De ezt ne áruljátok el senkinek! Valószínűleg nem divat ilyen “felkészületlenül” blogot indítani, de ez már csak ilyen lesz.:)
Valójában terhesnaplót szeretnék írni, de mivel azt még nem tehetem, hát jobb híján az oda vezető utat próbálom megörökíteni / megosztani veletek - azt hiszem, valami ilyesmit illene írni, de valójában csak kipróbálom, hátha az írás segít abban, hogy ne őrjítsem meg magam és másokat sem magam körül, különös tekintettel a Férjemre! :-)
Egyébként is remek nap a kezdetre, hiszen ma lettem nagylány. Illetve ma sajnos újra nagylány lettem. És ahogy az lenni szokott, a reménykedés időszakában (lásd nagylányság előtti napok), amikor remekül produkálok szuper tüneteket (lásd duplájára nőtt fájó mellek, akkora has, amekkora majd kb. 3 hónapos terhesen lesz, mindjártmegjönérzés szurkálás, állandó álmosság és amit akartok (hánynom még nem sikerült, de csak idő kérdése, hogy fölkerüljön az "álterhességi"repertoáromba)) előbb utóbb eljön a pillanat, és nem tudom visszafogni magam, és elkezdek vadul búvárkodnii a neten ebben a témában.
És ez a program szinte hónapról-hónapra kezd unalmassá válni...Így gondoltam, ahelyett, hogy újra elolvasom 100-adszor ugyanazokat (vagy legalábbis tartalmában nagyon hasonló) cikkeket, írásokat, posztokat, hozzászólásokat, inkább színesítem a palettát, és én is megírom a "kalandjaimat".
Amit egyébként kedvelek, a bezzeganya, de a kommentelők táborába nincs kedvem beszállni. Még. :-) Amit pedig abban a témában olvastam, amiben magam is utazni készülök, az Jusztis blogja (http://jusztis.blogspot.hu/), de bármennyire is szórakoztató és érdekes volt, sajnos 2 nap alatt a végére jutottam. Illetve nem a végére, hanem oda ahová remélhetőleg nem oly sokára ez a blog is eljut, szóval amikor "átmegy" terhesnaplóba, hiszen ő már évek óta boldog édesanya! :-)
Így valahogy. Ezért vagyok most itt. :-)
Hát-tal nem kezdünk mondatot ugyebár...akkor már huha-val inkább!
Üdv, kedves Olvasó! (ha leszel.. De, ha ezt olvsaod, akkor már vagy! :-))
Életem első blogja. Amit én írok. És az általam olvasottak száma sem sokkal több. De ezt ne áruljátok el senkinek! Valószínűleg nem divat ilyen “felkészületlenül” blogot indítani, de ez már csak ilyen lesz.:)
Valójában terhesnaplót szeretnék írni, de mivel azt még nem tehetem, hát jobb híján az oda vezető utat próbálom megörökíteni / megosztani veletek - azt hiszem, valami ilyesmit illene írni, de valójában csak kipróbálom, hátha az írás segít abban, hogy ne őrjítsem meg magam és másokat sem magam körül, különös tekintettel a Férjemre! :-)
Itt szeretném megjegyezni, hogy soha nem voltak írói ambícióim, most sincsenek...Viszont megboldogult süldőlánykoromban elég sűrűn írtam naplófélét titkos szívfájdamaimról, és hatásos "terápiának" bizonyult, megkönnyebbülésnek pedig remek volt! Hátha ez is jó lesz feszkólevezetésnek!
Nem igazán van a környezetemben olyan akivel megoszthatnám ezeket a dolgokat.
Barátnőim többsége nagyjából 2 kategóriába sorolható:
1. 1-2-3 gyerek boldog édesanyja, akinél már nem is a pelenkázás, hanem inkább az iskola az aktuális téma. Imádom őket,a gyerekeikkel együtt, de nem vagyunk egy életszakaszban.
2. Párkeresés állapota, ami megint csak kissé távol álla hogyanlegyekterhes témától....
Ez persze nem azt jelenti, hogy bunkók lennének, és nem érdekli őket a problémám, inkább azt, hogy én nem szívesen beszélek róla. Nem akarom úgy gondolni, elfogadni, belátni, hogy ez probléma!
Szülők, rokonok szintén nem jöhetnek szóba, örülök, ha nem bolygatják az unokatémát...!
Nem akarom bevallani, hogy tudják, hogy ez gond, hogy bárki sajnáljon, szánakozzon rajtam, mert iszonyúan zavar, nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, jaj, szegény, még teherbe esni sem képes! Még arra se jó!
Gondolom, nem szorul magyarázatra, miért ez a blog címe...
Mért pont nekem nem jön össze? Ez a legalapvetőbb dolog, amire mindenki képes...
Egyébként is remek nap a kezdetre, hiszen ma lettem nagylány. Illetve ma sajnos újra nagylány lettem. És ahogy az lenni szokott, a reménykedés időszakában (lásd nagylányság előtti napok), amikor remekül produkálok szuper tüneteket (lásd duplájára nőtt fájó mellek, akkora has, amekkora majd kb. 3 hónapos terhesen lesz, mindjártmegjönérzés szurkálás, állandó álmosság és amit akartok (hánynom még nem sikerült, de csak idő kérdése, hogy fölkerüljön az "álterhességi"repertoáromba)) előbb utóbb eljön a pillanat, és nem tudom visszafogni magam, és elkezdek vadul búvárkodnii a neten ebben a témában.
És ez a program szinte hónapról-hónapra kezd unalmassá válni...Így gondoltam, ahelyett, hogy újra elolvasom 100-adszor ugyanazokat (vagy legalábbis tartalmában nagyon hasonló) cikkeket, írásokat, posztokat, hozzászólásokat, inkább színesítem a palettát, és én is megírom a "kalandjaimat".
Amit egyébként kedvelek, a bezzeganya, de a kommentelők táborába nincs kedvem beszállni. Még. :-) Amit pedig abban a témában olvastam, amiben magam is utazni készülök, az Jusztis blogja (http://jusztis.blogspot.hu/), de bármennyire is szórakoztató és érdekes volt, sajnos 2 nap alatt a végére jutottam. Illetve nem a végére, hanem oda ahová remélhetőleg nem oly sokára ez a blog is eljut, szóval amikor "átmegy" terhesnaplóba, hiszen ő már évek óta boldog édesanya! :-)
Így valahogy. Ezért vagyok most itt. :-)
Utolsó kommentek